Én is csak a sok helyen hallott és olvasott sablon mondattal tudom kezdeni: Az állatok szeretete már gyerekkorunkban kialakult.
Eddigi életünkben egy rövid szünet kivételével mindig volt kutyánk. Eleinte keverékek, majd törzskönyv nélküliek (most a fajtajellegű az elfogadott elnevezésük), végül törzskönyvesek. Mindig a terrier jellegű kutyák vonzottak. Az Airedale terrierről először egy gyerekkönyvben olvastam, azóta érdeklődöm a fajta iránt.
Jelenleg három Airedale terrierünk van, Zara, Blacky és Rosie. Soha nem gondoltuk, hogy valaha bármely kutyánkat kiállításra vigyük. Aztán győzött a kíváncsiságunk, és előbb nézőként kutya nélkül, majd nézőként kutyával elmentünk pár rendezvényre.
Ezután természetesen nem is következhetett volna más, mint Zara megmérettetése. A kezdeti sikerek – amikre nem is számítottunk – meghozták a kedvünket. Nagyon sok jó tanácsot és segítséget kaptunk sokmindenkitől.
Nem terveztük, hogy tenyésztők leszünk. De a pár kiállítási eredmény után sok ismerős és ismeretlen győzködött, hogy vágjunk bele. Végül engedve az erőszaknak, kiváltottuk kennelnevünket.
Ez a nagyon szép feladat biztosan sok kihívással fog járni. Kezdőként célunk egészséges, szép, családba jól beilleszkedő, munkára is alkalmas Airedale terrierek tenyésztése.
Budapesten lakunk, családi házban. Kutyáinkat kint tartjuk. Tudom, sok tenyésztő ellenzi a kinti tartást, de ezzel nem értek egyet. A kutyákkal való minőségi idő eltöltését nem a kutya helye, hanem a gazdi gondolkodásmódja befolyásolja.